Gyakran szegezik nekem azt a kérdést, hogy lehet-e pálinkából koktélt készíteni. Természetesen lehet, nagyon finom kevert italok készíthetők nemzeti párlat-büszkeségeinkből, de a magyarázatok, hogy miért nem terjedtek el hazánkban ezek a koktélok, meglehetősen szerteágazóak. Egyrészt azért kevésbé ismertek ezek a kreációk, mert a tipikus pálinka-rajongók – a borrajongókhoz hasonlóan – ritkán keverik koktélba kedvenc italukat, hiszen nem tartják eléggé fennköltnek ezeket a kreációkat. Másrészt a minőségi pálinkák, melyekben igazán kiegyensúlyozottan, élvezhetően jelennek meg a gyümölcsös jegyek, és a leginkább alkalmasak a koktélok készítésére, áruknál fogva is ritkábban kerülnek a profi bártenderek kezébe koktélalapanyagként. Van egy harmadik tényező is, amelyet minden komoly, a nagyvilágban népszerű párlatkategória is messzemenőkig kihasznál, a hazai pálinkamanufaktúrák azonban nem eléggé aknáznak ki – ez pedig a long drink-ek divatja, gondoljunk csak a gin-, rum- és whisk(e)y kategóriákra.
Hol lennének ezek a kategóriák, ha nem tonikkal, kólával, gyömbérrel vagy éppen valamely koktél alapanyagaként szervíroznák őket? Ezek a „hosszú” italok könnyen elkészíthetők, a vendégek kezében, asztalán jól mutatnak, nem kell percenként rendelni mint a rövid „shot”-okat, jellemzően a viszonylag fiatalabb korosztályt célozzák meg és mindenekelőtt „trendi” az ilyen italok fogyasztása.
De nézzük, hogy miképpen állunk a pálinkáinkkal ezen a „long drink” területen! Erre a célra lehetőség szerint a kevésbé markáns ízvilágú pálinkákat használjunk alapanyagként, a törkölypálinkát és a nagyon karakteres vagy „szúrós” termékeket kerüljük, a visszafogottabb, akár szárazabb vagy akár éppen édeskésebb, illatos gyümölcsök viszont jó alapnak bizonyulnak, csakúgy mint az ágyas verziók. Feltöltéshez kísérletezzünk bátran a tonik, ginger ale, gyömbérsör és jeges tea variációkkal – a nyári sláger limonádékról meg nem feledkezve. Ez utóbbi biztos befutó, különösen, ha házi szörpökkel készítjük! Például egy illatos, édeskés szőlőpálinka vagy éppen almapálinka tökéletesen erősíti a friss, citrusokkal gazdagított bodzaszörpünket.
Ami viszont a hosszú „long drink-eknél” a gyakran elrontott, fontos részlet, hogy sok és nagyon hideg, a fagyasztóból frissen kivett jéggel készítsük, hogy hirtelen hűtse le a koktélunkat és az ne olvadjon! Amennyiben már van némi jártasságunk vagy lelkesedésünk a klasszikusabb koktélok elkészítésében, akkor haladóbb megoldásokkal is elkápráztathatjuk vendégeinket, itt azonban némi eszközigényünk is keletkezik. Érdemes mindenekelőtt a koktélok készítésének legrégebbi (eredetileg az ősrégi puncsokra vonatkozott), a mai napig helytálló szabályát szem előtt tartanunk a pálinkás koktélok harmóniáját illetően, mely szerint a jó koktél a savanyú, az édes, az erős és gyenge összetevőkből áll. Ha megfigyeljük a klasszikus kreációk mind erre épülnek (Daiquiri, Margarita, Whiskey Sour, Cosmopolitan, Mojito…), de a modern variációk is csak úgy válhatnak világhírűvé, ha ezt a szabályt többé-kevésbé betartják.
Nézzünk egy példát erre a pálinkák közül, az egyik kedvencemet, melyet először a 2000-es évek elején készítettem:
Lady Marmalade: 4 cl magyar kajszi pálinka, 2 kiskanál sárgabarack lekvár, 2 cl frissen facsart citromlé.
Sékerben sok jégre (ez a megolvadáskor adja majd a „gyenge” összetevőt) adagoljuk mindhárom alapanyagot és alaposan összerázzuk. Lehűtött pohárba finom-szűrjük (sűrű szövésű fémszűrőn keresztül), dekorációként vékony citromhéjspirált csavarjunk a koktél tetejére, de egy diszkrét, ehető virág is méltó díszítése ennek a koktélnak.
Gulyás Csaba